Egy újabb szuper őszinte poszt. A karantén alatt szorongásos és depressziós hullámaim voltak. Ma reggel, amikor olvastam, rájöttem arra, hogy megrekedtem, beleragadtam ebbe a pillanatba, a karanténba és a világ túlterheltségébe. Aztán rájöttem, hogy nem is vagyunk beleragadva, egyszerűen csak itt vagyunk. Itt ebben a pillanatban. Nem a jövőben, nem a múltban. Épp itt. Ettől jobban éreztem magam, és megváltoztatta a nézőpontom, amivel lenyugodott a szorongásom.
