2011 októberében, amikor Ashley Miamiban nyaralt, megjelent néhány bikinis paparazzi fotó róla, miközben egy medencénél napozott, a szemfülesebbek pedig azonnal kiszúrták, hogy valami megváltozott a testén. Akkoriban felröppentek a hírek, miszerint kedvenc színésznőnk megnagyobbíttatta a melleit, ám erről semmilyen megerősítés nem érkezett, így ez csak pletykának minősült.

Úgy tűnik a pletykák mégis igazak voltak, hiszen 2019 decemberében Ashley úgy döntött, hogy ismét kés alá fekszik, ám ezúttal kiveteti implantátumait, amit végül 2020 nyarán instagram fiókján keresztül, egy hosszú posztban hozott a nyilvánosságra. Elmesélte, hogy az implantátumokkal komfortosabban érezte magát a bőrében, viszont kialakult nála néhány egészségügyi probléma, amit azoknak tudott be, így inkább szeretett volna tőlük megszabadulni.

Sziasztok srácok, ez most valószínűleg a legszemélyesebb poszt lesz, amit valaha megosztottam veletek. Mint tudjátok, most nagyon nyitott vagyok a mentális egészségem fejlesztésére és úgy érzem ez is ugyanolyan fontos. Évekkel ezelőtt mellnagyobbító műtéten estem át. A beavatkozás előtt nem voltam kibékülve a testemnek ezen részével és azt gondoltam, hogy ez a változás egészebbé és magabiztosabbá tesz engem. És ez egy ideig így is volt. Aztán apránként kisebb egészségügyi problémákkal kerültem szembe, mint például az ételérzékenység vagy a bélproblémák (a teljes történet megtalálható a @frenshe-n), amelyekről azt gondoltam, hogy biztosan az implantátumaim okozhatják. Tavaly télen végül úgy döntöttem, hogy megszabadulok tőlük.

 

Ez az út az önfelfedezésről, az önelfogadásról és ami a legfontosabb, az önszeretetről szólt. A fenti kép 2 hónappal azután készült, hogy kivetettem az implantátumokat és elmondhatom nektek, hogy nagyon boldog vagyok így és végre teljes mértékben saját magam vagyok. Az évek során számos holisztikus és nem-holisztikus orvossal találkoztam és megtanultam, hogy mennyire fontos, hogy egy nem-mérgező életet éljünk. Nagyon örülök, hogy megoszthatom veletek az eddig tanultakat és nagyon szeretném, ha ezt az utat velem járnátok a @frenshe követésével, ahol nyíltan beszélünk az egészségről, a szépségről és mindenről, ami ezek között van. Nem mondhatom azt, hogy én vagyok a legbüszkébb a múltban hozott döntéseim miatt, de nem bántam meg őket, hiszen miattuk tartok ma itt. ❤️ Szeretek mindenkit!

2020. szeptember 25-én úgy döntött, hogy bővebben is beszél az implantátumok eltávolításáról, így megírt egy hosszabb bejegyzést a Frenshe-re, melyekből kiragadtam néhány dolgot és le is fordítottam:

Tavaly novemberben az instagramot böngésztem, amikor rátaláltam egy lányra, aki zellerből készült italt ivott (lol, ez az őrület engem is teljesen beszippantott akkor). Ugyanolyan tünetekről mesélt, amiket én is tapasztaltam és elmagyarázta, hogy miután eltávolították az implantátumait, az egészségi állapotában is hatalmas változások léptek életbe. Ez volt az első eset, amikor szembesültem azzal, hogy az implantátumok egészségügyi gondokat okozhatnak. Az agyamban azonnal visszapörgettem, hogy nálam mikor is kezdődhettek ezek a problémák és vajon mi váltotta ki őket. Ezután többet kezdtem olvasni a mellimplantátum betegségről (BII) és egy kicsit jobban beleástam magam a dologba. Nagyon sok olyan történetet olvastam és nagyon sok olyan YouTube videót láttam, amiben a lányok ugyanazokról a tünetekről mesélnek, amiket én is átéltem. Ezt követően időpontot kértem egy sebészhez, hogy megbeszéljem vele az implantátumok eltávolítását, mert miután rádöbbentem, hogy az én problémáimat is azok okozhatják, mindenképp meg akartam szabadulni tőlük.

 

Őrültség, de a plasztikai sebészek nem ismerik el a mellimplantátum betegséget, hiszen akkor nyilvánvalóan nem tudnák ezt csinálni és tudjuk, hogy a plasztikai sebészet legnagyobb pénzforrása ebből származik.

 

Egy hónappal később, karácsony környékére kértem az időpontomat az implantátumok eltávolítására, mert csak ekkor volt egy kisebb leállás a munkámban. Nagyon ideges voltam, de rátaláltam egy influenszerre, Karisa Pukas-ra, aki a YouTube-on osztotta meg a tapasztalatait és az ő videóit nézve sokkal jobban éreztem magam.

 

Ha a legnehezebb részéről kellene beszélnem, akkor mindenképp a ‘lecsapolást’ választanám. Négy napig voltak bennem ezek a kis ‘lecsapolók’ és semmi sem tetszett bennük! Annyira kényelmetlen volt és nem igazán bírom a vér látványát sem. Persze tudtam, hogy ez segít elvezetni az implantátumokból a folyadékot és nem okoz fertőzést, így próbáltam a pozitív dolgokra koncentrálni és kevésbé a negatívakra. Pont úgy jött ki a lépés, hogy karácsony előtt kikerültek belőlem ezek a dolgok, ami miatt nagyon izgatott voltam, hiszen olyan volt ez nekem, mint valami karácsonyi ajándék.

 

Az első ilyen „wow” pillanat akkor volt, amikor a műtét utáni reggelen lefotóztam a melleimet, aztán egy héttel később ugyanabban a szobában, ugyanolyan fényben ismét. Észrevettem, hogy végre visszatért a normális bőrszínem. Meleg volt a bőröm és a szemem alól is eltűntek a sötét karikák és ez azt jelentette, hogy az összes mérgező anyag eltűnt a testemből. Egy héttel később az emésztésem is normalizálódott, javult az ételérzékenységem és az allergiára való hajlamom is szépen lassan eltűnt.

 

Sokan megkérdezik tőlem, hogy nem aggódtam-e amiatt, hogy hogyan fog kinézni a természetes mellem és őszintén szólva, egyáltalán nem. Akkoriban már nem is szerettem az implantátumaimat és meg akartam tisztelni a testemet is azzal, hogy visszaadom neki a természetes formáját. Emlékszem arra a napra, amikor a sebészem levette rólam a kötést, annyira féltem ránézni a testemre, de aztán amikor belenéztem a tükörbe, azt gondoltam, hogy „Ó Istenem, ezek gyönyörűek!” és nagyon boldog voltam. Szó szerint köszönetet mondtam a sebészemnek, hogy ilyen csodálatos munkát végzett, mire ő elkezdett nevetni és azt mondta, hogy ő csak annyit tett, hogy kivette őket. Ez volt a legjobb érzés a világon.

 

A testemet újra úgy látni, ahogy már régen nem láttam és az a szeretet, amivel akkor ránéztem, azt soha nem fogom elfelejteni. Hogy vannak-e hegeim az implantátumok berakásától és, hogy sajnálom-e, hogy most ott vannak? Természetesen igen. A férjem azonban mindig segít abban, hogy pozitívan szemléljem őket, hiszen ezek a hegek azt az utat képviselik, amin végig kellett mennem ahhoz, hogy ma ott tartsak ahol. Elfogadom ezeket az apró hibákat a testemen és azt is, hogy nem vagyok tökéletes, de tudom, hogy úgy vagyok gyönyörű, ahogy vagyok.